Bornemissza Jenő pedagógiai munkája

Bornemissza Jenő Takácsiban született 1919-ben. Matematika-ének szakos tanárként végzett.1940-től 25 éven át Kiscsőszön tanított 1-6. osztályosokat; egyszerre 70 diáknak minden tantárgyat (osztatlan iskola). Felsőcsatáron az általa vezetett kórus éveken át aranyoklevelet szerzett. Nyugdíj előtti éveiben Szombathelyen iskolaigazgató volt. Generációkat oktatott, amelyeknek tagjai biztos tudást szereztek a kezei alatt. Abszolút hallással rendelkezett, énekszeretetével és -tudásával sokakat megfertőzött. A volt iskola épületének falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére.

Bornemissza Jenő a település életének egyik nagy személyisége volt, örökül hagyta azt a tudást, mely a a kiscsőszi embereket az élet útján elindította. Tanításának köszönhetően sok sikeres kiscsőszi él a világ különböző részeiben.

Szűcs Lajos kovácsmester tudása

Kiscsőszön 1941-től 1958-ig Zsupányi István volt a falu kovácsa. 1959-től a termelőszövetkezetben dolgozott, s mivel ez volt az ipari tanulók gyakorlati képzésének kijelölt helye, így a kovácstanulók nála sajátították el a mesterség csínját-bínját. Szűcs Lajos is ezen tanulók körébe tartozott. Utóbbi saját otthonában kialakított egy kovácsműhelyt – igaz már egy kicsit modernizált változatban: a tüzet például már nem fújtatóval, hanem ventillátorral szította. Precíz, biztos kézzel készítette el a vasmunkákat: záróvizsgájára – kocsilőcs vasalása – a Szakma Ifjú Mestere elismerést kapta. Ma már csak inkább hobbiból, baráti segítségként vállalja szerszámok javítását, élezését, karbantartását.

Munkássága:

Kiscsőszön 1941-től 1958-ig Zsupányi István volt a falu kovácsa. 1959-től  a termelőszövetkezetben dolgozott, s mivel a termelőszövetkezet volt az ipari tanulók gyakorlati képzésének kijelölt helye, így a kovácstanulók az 1968. október12-én bekövetkezett haláláig nála sajátították el a kovácsmesterség csínját-bínját.

Ezek közé a tanulók közé került be a kiscsőszi Szűcs Lajos is.

Eleinte a még állattartással foglalkozó helybeli gazdák mezőgazdasági eszközeinek készítését, javítását végezték, lovakat patkoltak, később a szövetkezetben a gépek traktorekék, fogasok  adtak munkát nekik. A mester halála után a szerszámok egy részét kisajátították- de ő is örökölt belőlük.

Saját otthonában kialakított egy kovácsműhelyt – igaz már egy kicsit modernizált változatban. A tüzet már nem fújtatóval, hanem villanymotor ventillátorral szította.

Precíz, biztos kézzel készítette el a vasmunkákat.

Záróvizsgájára-kocsilőcs vasalása- a Szakma Ifjú Mestere elismerést kapta.

Mára a korábbi két helybeli végzett kovácsból csak ő foglalkozik ezzel a tevékenységgel.

Egészségi állapota miatt lerokkantosították- így ma már csak inkább hobbiból, baráti segítségként szerszámok javítását, élezését, karbantartását végzi el.

A volt kovácsműhely épülete

Szűcs Lajos a falu régi tudást őrző mesterembere. Az általa készített munkaeszközök a falu minden házánál megtalálhatóak. Tudása sajnos nem öröklődik tovább, éppen ezért fontos munkásságát életében helyi értékké nyilvánítani.

Tóth Sándor munkássága, öröksége

Tóth Sándor 1923. szeptember 1-én született Pápán Vesztróci Sándorként. Édesanyja, Vesztróci Piroska lányfejjel hozta a világra, s két hetes korában Kiscsőszre jött vele a nagyanyjához. Sanyi bácsit a dédnagymama nevelte. „Teknőbe ringatott, cuclin nevelt”–mondta később. 6 éves volt, amikor bemutatták neki az édesapját. Édesanyja 1933-ban összeházasodott Molnár Lajossal, aki a nevére akarta venni, s Pestre vinni. Ő maga azonban nem akart elköltözni, a szalmakazal tetejére bújt előlük. A kiscsőszi iskolában járt 6 osztályt, az éneken kívül minden tantárgyból jeles volt. Aktívan részt vett a fiatalok szervezte programokban, színdarabokat tanultak be, s adtak elő. Ehhez a hobbihoz egész életében hű maradt. Később kitanulta a kosárfonó mesterséget, nyugdíjas éveiben elsőként segített anyagot gyűjteni a helytörténeti gyűjteményhez, és ő az, aki vállalta az I. Kiscsőszi Pajtafesztivál alkalmával rendezett ideiglenes kiállítás megnyitását is. Verset, beszédet mondott az Öregek Napján, mesélt a falu hagyományairól, népszokásairól. Sok segítséget adott a Betlehemes játékok felidézéséhez, a pásztorolás hagyományának felújításához is.

Munkássága:

Tóth Sándor 1923.szeptember 1-én született Pápán Vesztróci Sándorként.

Édesanyja Vesztróci Piroska lányfejjel szülte .Két hetes korában Kiscsőszre hozta a nagyanyjához .A nagymama Tóth Józsefné Sári Rozália .Fiával, Tóth Józseffel együtt lakott.

Édesanyja 3 hónapos koráig volt mellette, majd visszament Pápára, ahol szolgálólányként dolgozott korábban is.

Sanyi bácsit ezután a dédnagymama nevelte. „ Teknőbe ringatott, cuclin nevelt”-mondta és írta le később.

6 éves volt, amikor bemutatták neki az édesapját. ”Fattyú gyerek vagyok, huszárőrmester  az apám”-mondta gyakran. Extra ruha, fényes gombokkal, hosszú karddal –így emlékezett rá.

Későbbi nevelőapjának tehenei voltak, 4,5 kat.h.földje. Felesége Jankó Anna, aki eleinte nem nagyon kedvelte.

A  paraszti  munkába Sanyi bá’ is korán bekapcsolódott. Ment vele a szekéren, s amig a papa dolgozott, ő a 2 tehenet legeltette.

Édesanyja  Pestre került „ vicénének” (segédházmester).Gyakran jött haza Kiscsőszre, és fiát is minden év aug. 20-án  az István király ünnepre magával vitte.

1933-ban  összeházasodott Molnár Lajossal, aki a nevére akarta venni, Pestre akarta vinni,  de Tóth papa nem engedte. Ő maga sem akart menni,  a szalmakazal tetejére bújt  előlük. Ebben az évben meghalt a dédnagymama, így addigi nevelőszülei vették pártfogásba.Szorgalmazták az örökbefogadását, amire 1936-ban került sor. ( A szerződés ma is meg van- gyermekei tulajdonában).

Nevelőanyja-akit csak ángyomnak hívott- sokat betegeskedett, sokba került az orvos, így fiatalon már napszámba járt dolgozni, hogy fizetni tudják a költségeket.

A kiscsőszi iskolában járt 6 osztályt. Az éneken kívül minden tantárgyból tiszta jeles volt. Bevonulásáig kapált, kaszált,  szántott, vetett, aratott- végezte a paraszti munkát, de dolgozott részesmunkásként is, cséplőgép mellett is.

Aktívan vett részt a fiatalok szervezte programokban. Levente is volt. 9 évig ifjúvezető, és pk. helyettes is.    Esténként a KALOT-ba jártak, ahol volt egy néprádió és néhány könyv, ami a Szent Imre Körből maradt.

Színdarabokat tanultak és mutattak be-nem csak  helyben, de a szomszédos falvakban is .Az előadások bevételéből vették a KALOT zászlót, amit 1944. Szentháromság napjánszentelt fel Foky Miklós plébános.

A felavató beszédet Sanyi bácsi mondta:

Mozdul a Föld, ébred a magyar,
Szebb jövőért dolgozik minden férfi kar.
Új időknek kürtje harsan
Bősz vihar zúg mindenütt.
Ébredjetek, munka vár ránk,
Így lehet újra drága szép hazánk.
Isten segít! Munkára fel!
Miénk az ország és a Föld!

A színdarabok betanulásában, betanításában a helybéli Horváth Béla bácsi segített-aki Amerikában tanult, majd villanyszerelő technikumot végzett. Sok mindent „ellesett” tőle, amit majd később önmaga is felhasznált az előadások megszervezésében.

Ekkori bemutatott darabok: A Sárdi ház; A futár; Narancs; A falu rossza; Hiba van a kréta körül; Forog vagy nem forog; Fertály föld; Gyónási titok áldozata; Úritök; Karácsony éjjeli álom; Sárga csikó ; Juhász legény

1944. augusztus 29-én, csépléskor hozták behívóját. Sopronba, a 101-es nehéztüzér laktanyába vonult be. Szeptemberben a Felvidékre vitték. Tankcsapdákat, lövészárkokat ástak. Október közepéig voltak ott, majd az oroszok közeledtével Párkányig vonultak vissza. Tábori lapot is írhattak, kaphattak is néha. Gyakran írtak nyírfa héjára is. Ekkor írta az alábbi verset is.

Szülő édes anyámnak

Édesanyám bocsásd meg nekem
Bocsásd meg, ha megbántottalak
Te voltál ki betegágyam mellett
Simogattad izzó homlokomat
Köszönöm, hogy engem felneveltél

Vigyáztál rám drága jó anyám
Most eljöttem szerény hajlékodból
Védelemre szólított hazám

Mikor jöttem elbúcsúztam tőled
És a vonat velem elrobogott
Láttam anyám, mennyire sajnáltál
Drága szemedből könnyeket hullajtottál

Édesanyám bocsásd meg nekem
Meglásd többé meg nem bántalak
Majd ha egy szép napon visszajövök
Kedves arcodról minden könnyet letörölök

Búcsúzik tőled a hadak útjáról szerető fiad Sanyi  (1944. október)

November 1-én bevagonírozták  és Sopronba vitték . Bíztak benne, hogy leszerelhetnek. Kiképzést kaptak, falovakon gyakorlatoztak. Innen áthelyezték őket a Magyar Hunyadi Önkéntes Ezredhez (kényszerítve az önkéntesség aláírására) Zalaegerszegre. Itt német katonai ruhába öltöztették őket.

Szakma szerint kaptak munkát. Sanyi bácsi a pékműhelybe került raktárosnak. Munkájáért 2 szabadnapot kapott. Hazulról visszafelé az igazoltatásnál nem fogadták el a kézzel írt eltávozási papírjait- katona szökevénynek nyilvánították. A golyó általi haláltól egy nyilas keresztes civil segítségével menekült meg, aki elkísérte a műhelybe, hogy igazolni tudja magát. Karácsony előtt egy héttel vitték őket Németországba. München, Dachau voltak az állomáshelyek.

1944 karácsonyán Kiscsőszön Kalocsáról származó leventék állomásoztak, ők énekelték ezt a verset:

Száműzött magyar testvérek
Leventék és tisztek
Kicsiny falu templomába
Oda száll a lelketek vágya
Duna-Tisza tájra
Csókot int az elhagyott
Hitves, anya ajkára

Ellenség dúlja földünket
Házunk bitorolja
Könyörtelen kézzel veri
Véreink békolyba
Halálhörgés hallik messze
Hol a hadak járnak
Fekete rózsája nyílik
A szörnyű halálnak.

Könnyel sózzuk kenyerünket
Élelmet így nyerünk
Nincs ki panaszunkat értené
Bár kitárjuk lelkünk
Kicsiny falu templomába
Adj gyógyírt szivünkre
…….

A háborúban átélt megpróbáltatásairól kéziratában beszél részletesen. 1945.április 6-án  vagonírozták be őket 7 napi élelemmel , amerikai katonai kísérettel. A szabadulás c. versét is a vagonban írta.

Kisütött a nap Dachau felett
Elosztotta a sötét, bús felleget.
Kinyílt a tábor zárt kapuja,
Nincs többé rabság, megyünk haza.

Elmegyünk oda, hol ránk szeretettel várnak
A meggyalázott s letiport virágok.
Ősz anyák arcáról letörölni a könnyeket
Boldogan ölelni gyermekeket, hitveseket.

Hisz rég vártuk mi ezt a napot
Mikor kinyitják előttünk a kaput
Sok álmodott remény most vált valóra
Gyűlölettel gondolunk majd Dachaura.

Leszerelése után, 1947.január 19-én  házasságot kötött Nagy Máriával. Három lányuk született: 1947.szept.14-én Ibolya Anna; 1950. febr.10.Éva; 1955.nov.15-én Ildikó Piroska.

Nevelőapjával, feleségével sokat dolgoztak a jobb megélhetésért. Barátjával, akinek lova volt minden nehéz gazdasági munkát és fuvarozást elvállaltak. Később, amikor már nem kellett napszámban dolgozni, már csak ács mellett vállalt munkát. Tetőket, hidasokat, stb. csináltak.

1957-ben a falu fiataljaival elhatározták, hogy kultúrházat építenek. Kiigényelték a tejcsarnokhoz tartozó romladozó épületet, lebontották, a törmelékek eltakarították.

A községi tanács segítségével elkészült a tervrajz, anyagot kaptak . Munkából hazaérte után délutánonként késő estig irányította a munkákat. Szakember vezetésével rakták a falakat. A község területéről szedték a faanyagot a tető és a padlás elkészítéséhez.

1958. májusára tető alá került az épület. A búcsúi bált már ott rendezte az ifjúság- bár villanyt akkor még a szomszédból vezette át.

Karácsony másnapján már a Sárga csikó c. színdarabot is ott adták elő. A nézőtér akkor még földes, csak a színpad volt padlózva.

A színdarabokat Horváth Béla bácsival és feleségével tanították be. Ők készítették a színfalakat. Minden darabhoz csomagolópapírra festette Béla bácsi az odaillő hátteret, míg Sanyi bácsi a rámákat csinálta alájuk. Mivel a fiatalok egyre nagyobb számban hagyták el a falut, ezért a régebbi „ színjátszók „ összefogásával   keltették életre a darabokat nagy sikerrel.

Az államosítás után  gépállomás  tulajdonába került a maszek cséplőgép- annak ideiglenes gépkezelője lett.

Mivel villamos gépet vállalt, Sárvárra kellett mennie gépkezelői tanfolyamra.Később a cséplőgépet a saját házához vihette, -bíbort,lóherét, lucernát, ill. ezek magvait csépelte otthon, a község lakóinak gabonáját a házaknál. 1959-ig dolgozott a gépállomáson.

Márciusban megalakult a Tsz, nevelőapjának be kellett lépni, teheneit, lovát, csikaját is leadni. Egy tehén maradt, ami a családnak tejet adott. A Tsz-be nem lépett be, dolgozni szeretett volna menni  a bányába, de csak azokat vették fel, akiknek igazolásuk volt arról, hogy a tsz. Nem tart igényt a munkájukra.Az ő munkájára szükség volt, mert tudott ácsmunkákat csinálni.

Az Ajkai Jókai Bányától hoztak  egy körfűrészgépet, ezen az ideiglenes istállóba jászlakat,ajtókat, fejőszékeket kellett csinálniuk.

Megélhetésükhöz kevés volt a jövedelme, ezért továbbra is szeretett volna máshol elhelyezkedni.

Ismerőse közbenjárására 1959 május 9-én az ÉDÁSZ ajkai üzemében kapott munkát. Több lett a fizetése, könnyebb lett az életük. Szívesen, jól végezte a kapott munkát, s hamarosan a szerelőcsoport vezetője lett.

Mivel nem volt meg a 8 általános iskolai végzettsége- csak segédmunkásként alkalmazták- pedig szeretett volna villanyszerelő tanfolyamra menni.

Iszkázon indult dolgozók iskolája, ahova azonnal beiratkozott. Nappal dolgozott, este a hét három napján iskolába járt. A 7. osztályt jó, a 8-at jeles eredménnyel végezte el, majd a villanyszerelő tanfolyamot is. 1963-tól 1965-ig villanyszerelő csoportvezető volt, . Megbízták az ipari tanulók gyakorlatának vezetésével.

1966-ban visszakerült a szerelőcsoporthoz. Egy alkalommal, amikor viharban, erős  szélben az oszlopon dolgozott, lezuhant ; két helyen eltört a keze és agyrázkódást is szenvedett. Felépülése után még tanulókkal dolgozott a Balaton környékén. Munka után családi házaknál is vállaltak szerelést.A baleset következtébenazonban kezével nem bírta a nehezebb munkát, így feajánlották neki az áramszámlázást. A felelős munkába hamar belejött-korábbi munkája miatt sokan ismerősként üdvözölték a falvakban. A Munkába gyakran a felesége is besegített, így hamarabb végeztek  a havi feladatokkal. (Érettségi után a nagyobbik lánya is itt kapott munkát 2 évig.)

1970-ben áthelyezték Pápára, ahol kevésbé érezte jól magát. Több volt a munka, kevesebb a fizetés .Ez idő tájt halt meg édesanyja is.

A temetéséről hazafelé a vonaton találkozott a csöglei tsz. Elnökével, aki meggyőzte-vállaljon náluk munkát. Örömmel elfogadta, hiszen közelebb volt a családhoz, fizetése is több lett, mellette háztáji földet, minden terményből részes művelést is kapott. A villanyszerelési munkák mellett a vízvezeték szerelést is elsajátította. Mégsem maradt sokáig, mert egyre több munkát kellett ellátnia ugyanazon fizetésért, a telephelyekre javítani saját motorján kellett mennie, amit nem fizettek meg.

1973. május 1-től a kertai Mezőgépnél kapott állást- bár nem villanyszerelőként. Kényes, de szép munka volt. A munkafolyamat könnyítésére szerszámokat újított-ami elismerést váltott ki vezetőitől. 1975 márciusában (csonthártya?) gyulladás miatt majdnem félkezű lett. Munkahelyén könnyebb feladatot kapott. A Mezőgép vállalatot átvette a Bakony Művek,  ahol a patrongyártásban dolgozók anyagellátása lett a feladata. –

1973-ban átvette a helyi tűzoltó parancsnokságot. Akkor még hagyományos kocsifecskendője volt a falunak. Lánycsapatot is szervezett. Versenyekre jártak. Négy első díjat a fiúkkal, 2 második helyezést értek el a lányokkal.1980-ig jártak versenyekre. Úttörőkkel is foglalkozott, egyszer nyertek 2. helyezést. 1993-ig volt parancsnok. Ez idő tájt társadalmi munkában építették meg a temető mellé a ravatalozót. Ezekben az években  ismét több fiatal volt még ideheza, vagy bejáró volt az iskolájába.Elhatározták,hogy felelevenítik a szíjátszást. Sanyi bácsi ehhez is rengeteg segítséget adott. Felújította a díszleteket, segített a szerepek formálásába, az előadásokra kimaszkírozta a szereplőket. Külön kis táskában őrizte az ehhez szükséges kellékeket( bajuszok, szakállak, rúzsok, festéket, stb.)A táskához még a családjának sem engedett hozzányúlni. A bemutatott darabok: Sári bíró; Szökött katona

8 évig volt a községi tanács képviselője, a társadalmi munkák fő szervezője. Darukezelőként ment nyugdíjba1983 szeptemberében. A termelőszövetkezet hívta vissza dolgozni, ahova ő nem ment, helyette daráló kisiparos lett. Hét évig  végezte ezt a munkát. 1997-ben sógora halála feleségét annyira megviselte, hogy ideggyógyászati kezelésre szorult, ami sajnos csak egyre rosszabb lett. Többször került kórházba, míg aztán 1998-ban meghalt. Halála Sanyi bácsit is nagyon megviselte, az egyedüllét gyakran depresszióba sodorta. Ekkor 75 éves, már megerőltető a kerti munka, a ház körüli teendők sem kötik le. Hogy ne kelljen odahaza magányosan lenni, sokat segít másoknak a faluban. Elvégzi a templomban a kisebb javításokat. Télen faragcsál, kosarat kötöget- néha elad belőle, de legtöbbet elajándékozza  annak, aki megérdemli. Nyáron gombázni jár- télire  lefagyasztja. Utcájában van egy szintén egyedül élő fiatalember, akinek kovács a szakmája, akivel kölcsönösen kisegítik egymást a munkákban. Segít a bevásárlásban, ebédhordásban, a faragási munkákban, Sanyi bá pedig a kovácsműhelyben rá -ráver a tüzes vasra. Szívesen dolgozik a faeszterga padon. Kis gémes kutakat, szerszámnyeleket készít. A közösség ,a falu kulturális életének aktív résztvevője marad. Köszön tőt ír, verset  mond a Hősi Emlékmű avatásán:

Magyar Hősök, Kiscsőszi Hősök!

Ti, akik idegen vagy magyar földön jeltelen sírokban pihentek, virágcsokrot senki sem tesz rátok,
piros véreteket hullatjátok idegen érdekekért,
véretek pirosra festette harc mezejét
Talán anyák, özvegyek, testvérek, árván hagyott gyermekek állunk itt a feszület alatt márványkőből faragott emléketek előtt. Illő, hogy aki a hősök emléke előtt elhalad, fejét meghajtsa, mert ő érte is folyt a hősök vére.
Ti nyugodjatok békében, Istentől igért dicsőségben, mert a hazáért meghalni dicsőség

Elsőkként segít anyagot gyűjteni a helytörténeti gyűjteményhez, és ő az  aki vállalja az első pajtafesztivál alkalmával rendezett  ideiglenes kiállítás megnyitását is.

Verset, beszédet mond az Öregek Napján, mesél a falu hagyományairól, népszokásairól. Sok segítséget adott a Betlehemes játékok felidézéséhez, a pásztorolás hagyományának felújításához is.

Szent Imre Római katolikus templom

Az 1672-ben emelt templom Kiscsősz egyetlen műemléképülete, amely szép állapotának köszönhetően ma is igazi turisztikai látványosság. Tipikus építészeti stílusba nem sorolható, tornyán és belső berendezésén a barokk jegyei dominálnak. Ma is használatban lévő orgonája Szombathelyen készült, a falakat Horváth István bécsi festő munkái díszítik. Az épületet különösen értékessé teszi, hogy az alacsony lakosságszám ellenére jelenleg is heti rendszerességgel tartanak benne misét. A nyári rendezvények alkalmával koncertteremként is csodálatos környezetet biztosít.

Leírása:

A közösség egyetlen műemlék épülete a falu déli bevezető útjához közeli kis dombon álló római katolikus templom. Egytornyú templom, melyet a hívek építettek 1672-ben.

Tipikus építészeti stílusba nem igazán sorolható, tornya és belső díszítése alapján inkább a barokk jellegek dominálnak.

Tornya és tetőszerkezete 1890-ben leégett /az azonos oldalon lévő utcasor felével együtt/; harangjai megolvadtak. 1909-ben építették újjá a korábbi egyhajós épületet, s az oldalfalak kibontásával két oldalhajóval toldották meg.
Valószínű, hogy ekkor szentelték újjá – de most Szent Imre tiszteletére.
Ugyancsak ekkor készültek a falakat díszítő freskók is, amelyek Horváth István bécsi festő munkái. /Az idősebbek elmondása szerint naponta más – más asszonynak kellett vinni meghatározott számú tojást, aminek sárgáját keverte a festékbe a mester, hogy a színek tartósak maradjanak. – Szépek ma is!/
Arra is emlékeztek néhányan, hogy a cserepezéskor is a lakók segítettek. Fiatalok is részt vettek a munkában. Az akkor 18 éves Simon Mária – ügyességét és bátorságát bizonyítva – fejen állt a tető legmagasabb pontján.

A főbejáraton boltíves előtérbe lépünk. Korábban ide lógtak le a harangkötelek. Ma a harangokat villannyal működtetik.Jobbra szent Antal szobra, a baloldalon Szent József. Mindegyik előtt kőből faragott fali szenteltvíztartó van. /Alkotói nem ismertek – az 1920-as években készültek./
Az előtérből csigalépcső vezet fel a “kórusba” az orgonához, amelyet Szombathelyen építettek. /Ennek dátuma valahol a belsejében megtalálható?!/
A mennyezet bibliai jeleneteket ábrázoló freskók díszítik.
Középen négy található:

1. Mózes átveszi a tízparancsolatot
2. Angyali üdvözlet
3. Mária látogatása Erzsébetnél
4. Szentháromság /korábban a kép sarkaiban az evangélisták voltak, de ezek mára szinte egyáltalán nem látszanak/.

Az oltárboltozatot 3 freskó uralja: angyalok pálmaággal.
A főhajó és oltár határán bal oldalon fából épített lépcsők vezetnek fel a falhoz rögzített szószékhez.

Az oldalfalakon a freskók /4 a jobb, 4 a bal oldalon/

1-7. a szentségeket,
8. a koronázási jelképeket /országalma, jogar, korona/ ábrázolják.

A bal oldali hajóban a színes ablaküvegek közti falon liseani Teréz szobra, a főhajóhoz csatlakozó ívben Lourdes-i Bernadett szobra áll.

A jobb oldali részben a Fájdalmas anya /Pieta/ szobrát a faluból származó és Amerikában élő Horváth L. Mária készítette 1941.v.1942-ben.

Az oldalbejárattal szembeni falon fából épített “Jézus szíve” mellékoltár található.
A főoltár is fa szerkezetű, közepén olajfestményem Imre herceg látható Mária előtt liliommal.

A templom 1964-ben kapott új kisharangot, melyet a korábbi tűzesetre emlékezve Szent Flóriánnak ajánlottak.

A faluban este kétszer harangoznak. A második /télen 8, nyáron 9 órakor/ azért, hogy a “tűztől, víztől oltalmazzon”.

Petőfi utcai kereszt

Kiscsőszön a Petőfi u. 1. számú ház előtti területen kőkereszt áll, vaskerítéssel. 1857-ben emeltette Kurdi János, Dózsa Péterné és Németh József. Mostani helyére a falun átvezető út építésekor került. Addig 22 pléhkereszt volt körülötte felállítva, rajtuk zománcozott táblákon a II. világháború helyi áldozatainak neveivel (egykori Hősök tere). A kis keresztek a táblákkal eltűntek, a halottaknak a templomkertben ma kőoszlop állít emléket.

 

Artézi kút

Kiscsőszön, a Kossuth u. 64. számú ház előtt állandó üzemű úgynevezett pozitív artézi kút található. Talpmélysége 100 méter, élvezeti értéke jó, bár vastartalma meglehetősen magas. Az állandó túlfolyás biztosítja a víz baktériummentességét. A fúrt kút közkedvelt a település és a környék lakói körében. A vezetékes víz bevezetése előtt a lakosság nagy része ide járt ivóvízért, de a másutt élő átutazók is megálltak egy-egy kanna friss nedűért. A kertek alatt elfolyó patakocska táplálta a gazdag réteket, legelőket, speciális élővilágot hozott létre a falutól egészen a Hunyor-patakig.

Az Artézi a település egyik látványossága, különlegessége. Több évtizedes múltja és remélhetőleg hosszú jövője van. Kristálytiszta hideg vize valódi turisztikai érték, melyet bizonyít, hogy a faluban élők mellett a kirándulók és táborozók is előszeretettel fogyasztják.