NEMZETI – EMBERI
A verset egy kiscsőszi látogatáson szerezett élményei alapján írta az
ajkai szerző:
Makkay Lászlóné Mária
NEMZETI – EMBERI
Nemzeti dohánybolttal kezdődött,
s azóta minden nemzetivé vált.
Üressé lett e kitüntető szó,
és újra-értelmezésért kiált.
Kiscsősz Somló-vidéki falucska,
másfél száznál alig többen lakják.
Különös közeg, minek autentikus
kultúra szövi át minden napját.
Nem hirdeti semmi külsőség,
csak az itt élők tevékenysége.
Nem tömjénezi senki, hírét viszi
lakóinak példás embersége.
Ez a hagyományokon nyugszik,
tevékeny életmódot alakít,
és a felnövő nemzedéknek
művészeti iskolát alapít.
Pajtaszínházában táncfesztivált,
vérbeli színházat működtet,
Arany balladáival szögez le
és csal elő szemekből könnyeket.
Kiscsősz éli napi életét.
Ünnepein sok vendéget fogad,
még saját állatkertet is tár elénk,
és messzi külhonba nyit kapukat.
Ha eljön az este, s már döcög a szó,
jurták felől kél lágy zeneszó.
Megérint a sejtjeinkben őrzött múlt,
s a béke, miért annyi könnyünk hullt.
